Kritikák

 

Camille Saint-Saëns: A sárga herceg/nő 
(Zeneakadémia, 2015)


"E tehetséges művész karrierjének kezdetétől fogva a lírai és a karaktertenor szerepek határán mozgó, gyengeségük következtében elbukott és/vagy meghasonlott figurák életre keltésében nyújtja a legtöbbet, legjobbat – s most A kéjenc útja Tom Rakewellje után alig egy hónappal ismét lubickolhat egy szinte rá szabott szerepben. Kornélis szenvedélyességig fokozódó bódulatát szélsőségektől mentesen, ugyanakkor már-már ijesztő hitelességgel kelti életre…" 
Bóka Gábor

"Az eredeti ópium és keleti bájital helyett Balczó Péter egyszerűen felsétál a színpadra, és belövi magát heroinnal: az unortodox operai helyzet mindvégig megőrzi erejét, aminek nem kis szerepe van Balczó kiváló színészi alakításának.... Balczó Péter remekelt Kornélis szerepében, éneklése egyszerre volt érzékeny, illetve magabiztos és átgondolt."
Csabai Máté


Gaetano Donizetti: Szerelmi bájital
(Erkel Színház, 2014)


"Elengedhetetlen hozzá egy áradó hangú és áradó lelkű tenor, ez adott Balczó Péter személyében. Az tetszik az alakításában, hogy mer a szerepének megfelelően tébláboló, magában bizonytalan, gyámoltalan parasztfiú lenni, nem esik bele a tenor betegségbe, nem akar kapásból, hű de nagyon ellenállhatatlan macsónak mutatkozni. Eljátssza, hogy az előadás végére válik olyanná, hogy tényleg bele lehet szeretni..."
Bóta Gábor

Giuseppe Verdi: Falstaff
(Magyar Állami Operaház, 2013)


"A dalszínház menedzsmentjét kis híján tébolydába juttató, pont a főpróbán lerokkanó Balczó Péter Fentonja bár mellékszerep, azonban az énekes hangi adottságai, muzikalitása és a beszerzett gipszcsizma ellenére mutatkozó tartása a karaktert az este főszereplőjévé emelték - nem méltánytalanul." 
Görömbey G. Szilárd 

Giuseppe Verdi: Traviata
(Magyar Állami Operaház, 2013)


"Az orosz szoprán partnere Balczó Péter volt, aki sikeres szerepében mutatkozhatott be ismét. Fizikai és vokális adottságai ideálisak a szerepre, a melankóliával visszaemlékező, vágyódó ifjú és a megbántott, indulatos szerető megformálásában egyaránt hiteles."
Fülöp Károly 

Giacomo Puccini: Pillangókisasszony
(Csokonai Színház, Debrecen, 2012)


"...és van tenorként Balczó Péter, akinek a volumenéhez ideális a debreceni színház mérete. Neki köszönhető a legerősebb zenei benyomás, kicsit tapír módon fogalmazva: nem szoktak ennyire jó tenoristák lenni a debreceni előadásokban. És ez nem is a hang kérdése talán, hanem az éneklés természetességéé, nincs ez az öblögetős, idejétmúlt operai stíl, Balczó Péter nem a hangját mutogatja, nem azért énekel, mert ez a feladat, hanem a kifejezés így természetes, erőteljes, helyénvaló."
Fáy Miklós

"Pinkertont a fiatal tenorista, Balczó Péter alakította. Kitűnően, ezúttal is igazolva, hogy korosztálya egyik legtehetségesebb énekese (még nincs 30 éves). Vokálisan magabiztos volt, színészileg pedig igen meggyőzően játszotta a könnyelmű, felelőtlen tengerészt, aki a könnyű kalandot követően csak az utolsó percekben döbben rá, mit is tett. A szerelmi duettben (egyébként az egyik leghosszabb olasz opera-duett) teljes mértékben méltó partnere volt Létay Kiss Gabriellának (jóllehet, a záró magas C egyikőjüknek sem sikerült igazán jól). Balczó Péter – ha így folytatja – egyik legjobb lírai és lirico-spinto tenoristánk lehet..."
Csák Balázs

Giacomo Puccini: Bohémélet
(Csokonai Színház, Debrecen, 2012)


"Balczó Péter költője viszont közelít az ideálishoz. Olaszos csengésű tenorja egyre természetesebben nyiladozik, zenei megoldásai ízlésesek, színészi eszközei is gazdagodnak. Torokszorító pillanat, ahogyan az utolsó pillanatban magára marad a színpadon."

Gounod: Rómeó és Júlia
(Szlovén Nemzeti Színház, Maribori, 2011)


"Balczó Péter tehát sokat kockáztatott, amikor ezt a szerepet elvállalta. Gyorsan megjegyzem: felülmúlta a várakozásaimat és "győztesként" hagyta el a színpadot. A hangja sokat érett és erősödött az elmúlt 1-2 évben, és most bebizonyította, hogy a jövőben a legnagyobb szerepek eléneklésére lesz képes." 
Csák Balázs

Mascagni: Parasztbecsület /Leoncavallo: Bajazzók
(Miskolci Nemzeti Színház, 2011)


„Balczó Péter egészen kiváló Beppe: Arlecchino szerenádját mozarti finomsággal énekli, más pillanatokban karakteres színpadi jelenléte és éneklése teszi hitelessé alakítását.
Bóka Gábor

Giuseppe Verdi: Traviata
(Szegedi Nemzeti Színház, 2010)


„Megérdemelten kapott második díjat az Alfredóként debütáló Balczó Péter, aki a tavalyi döntő óta hihetetlenül sokat fejlődött. Végre egy lírai tenor, aki nem szeretett bele a saját hangjába, muzikálisan és intelligensen frazeál.”
Hollósi Zsolt

„A döntőben bebizonyította, hogy nem csak az áriát, de a teljes szerepet is képes magas szinten előadni…Számos remek perccel ajándékozta meg a közönséget. A fiatal magyar tenor színészként is emlékezeteset alakított, második felvonásbeli jelenete Violettával az előadás egyik csúcspontja volt. Produkciója alapján egyértelmű, hogy Balczó Péter a fiatal operaénekes generáció egyik reményteljes ígérete, a jövőben komolyan számolnunk kell vele”
Csák Balázs

„A nagy meglepetés Balczó Péter Alfrédója. Kérem, itt van végre egy tenorista, aki képes Juronics tornaleckéit teljesíteni, s közben énekelni. És hogy énekelni! Szinte észrevehetetlen, mikor vesz levegőt, elegánsan frazeál, kihasználja a dinamikai skála teljes tartományát. S mindezt végig teljes azonosulással, izzással.
Heiner Lajos

„A tenor Balczó Péter szintén jó formát mutatott, Alfredója valóban jelenkori fiatalembernek tetszett - alkalmasint éppen lengeteg és hajszálnyit hiszteroid színpadi jelenlétének köszönhetően második felvonás említett áriáját meglepően kulturált frazírozással, magabiztosan abszolválta.”
László Ferenc

Kálmán Imre: Csárdáskirálynő
(Szegedi Nemzeti Színház, 2010)


„Edvinként Balczó Péter végre egy igazi bonviván, szenvedélyese és fesztelenül énekelt.”
Hollósi Zsolt

„Edvin szerepében Balczó Péter: jó hang, jó fellépés - a sanzonettel ápolt se veled, se nélküled kapcsolat ábrázolása szenvelgés nélkül vált szenvedélyessé.”
Jászay Tamás 

Lehár Ferenc: A mosoly országa
(Miskolci Nemzeti Színház, 2010)


"Balczó Péter Szu-Csong minden rezdülését és gondolatát lekövetve, rendkívül kimérten, a merev, rezzenéstelen maszkot végig tartva, a szituációkat érvényesülni hagyva formázza meg a főszerepet. Rengeteg energiát koncentrál ebbe a merevségbe, ami így rendkívül könnyednek, következetesnek hat, és a dalok közben is kitart, amiket Balczó érthetően, pontosan és mindemellett szépen közvetít.”
"Lehár izgalmas zenéje még így is átsüt a zenekaron, ugyanilyen erővel süt Balczó alakítása és önmagában a történet."
Ugrai István 

M. Ravel: Pásztoróra / B. Martinů: Alexandre bis
(Theater Biel Solothurn, Svájc, 2009)


"...Balczó Péter biciklitanár Oscarja még ügyes vázlat, ám önnön zsenialitásától megmámorosodott Gonzalve-ját főszereplővé avatja..."
Jászay Tamás 

„…Az Adagio férfiegyüttes tagjaként országos népszerűségnek örvendő Balczó Péter meggyőzően tetszelgett a széplelkű udvarló szerepében (Oscar / Gonzalve). A debreceni teátrum tenoristája  jelenleg elsősorban karakterszerepeket alakít, de hangi adottságai Mozart hőseire is alkalmassá teszik...”
Péterfi Nagy László

„…Balczó Péter hasonló karaktert formál meg a két darabban, de a Ravel-mű több teret ad kibontakozására. Gonzalve, a fűzfapoéta igazi ziccerszerep, amit kellő komikusi vénával (no és rendezői fegyelemmel) maximálisan ki lehet aknázni. Balczónak ez sikerül is: eltúlzott, parodisztikus gesztusai, értetlenséget, ostobaságot és gyanakvást tükröző tekintete az est legemlékezetesebb pillanatai közé tartoznak. Oscar, az Alexandre bis tenorhőse egyszerűbb képlet: félszeg fiatalember – kevésbé karikírozott, kevésbé egyénített figura, de az énekes ezt a feladatot is perfektül oldja meg. Hangja inkább karaktertenor, mintsem lírai, így a Ravel-darab bizonyos pillanatai veszítenek szépségükből, viszont sokat nyernek a kifejezés komikuma által…”
Bóka Gábor
 
 
 

Balczó Péter hivatalos honlapja - peterbalczo.com  © 2017

Honlapkészítés, tárhely, domain, banner, webdesign, grafika
Desktop mode Mobile mode
en